Az Ó- és Újtestamentum jelölése mellett használjuk az Ó- és Újszövetség elnevezést is. Ezeknek a neveknek a jelentése a következő:
A Krisztus első eljövetele előtti időkben - másfél évezreden át - Izráelnek, a zsidó népnek adott Isten megbízatást arra, hogy kinyilatkoztatását képviseljék és terjesszék a népek között. Szövetséget is kötött velük, mint különleges feladatra kiválasztott néppel.
Ezt a velük kötött szövetséget ószövetségnek nevezzük.
Az Ótestamentum vagy Ószövetség 39 könyve a zsidó nép körében keletkezett, történelmüknek abban a szakaszában, amikor szövetségi viszonyban voltak Istennel. Isten velük közölt üzeneteit, történelmükben véghezvitt cselekedeteit örökítik meg az ószövetségi írásművek, mint Isten egykori népének a ,,testamentumát", bizonyságtételét a későbbi korok számára, így a mi számunkra is.
A Krisztus első eljövetele után, az ők visszautasítása miatt, Isten visszavonta a zsidó néptől a nékik adott megbízatást; és átruházta a keresztény egyházra. Akikkel megkötötte az ,,újszövetséget".
Az Újtestamentum vagy Újszövetség 27 irata a keresztény egyház körében keletkezett az időszámításunk utáni első évszázad második felében.
Ezek a könyvek tehát az ősegyház ,,testamentumát", azaz bizonyságtételét tartalmazzák a későbbi korok számára, így számunkra is.
Jézus földi életéről és tanításairól, az ősegyház történetéről, tapasztalatairól tudósítanak, valamint az apostolok által közölt isteni kinyilatkoztatásokat tartalmazzák.
