Bibliai üzenet

Isten üzenete a világ felé

Mikor, hogyan lettek ezek a különböző korokban keletkezett írásművek egy könyvvé, amelyet így nevezünk: Biblia?

2021. február 28. 17:20 - Bibliai üzenet

Nem emberi kéz állította össze  a különböző iratokat egy könyvé. Igazságtartalmuk és a belőlük áradó  erkölcsi  erő folytán  keletkezésüktől fogva  kitűntek  más  írásművek  közül. Kezdettől  fogva úgy kezelték  őket, mint különleges, szent iratokat, melyeknek minden más  írástól  megkülönböztető  sajátosságaik  vannak.

Nagy gonddal őrizték őket  és lelkiismeretes, pontos másoló  munkával  készítettek belőlük új  példányokat. 

Az Ószövetség  könyvei  már  időszámításunk  előtt  kétszázötven körül  együtt  voltak. Onnét  tudható ez, hogy az Ótestamentum  görög nyelvű  fordítása (a Septuaginta) már ekkor elkészült.

A Jézus Krisztus követőiből  alakult keresztény  egyház  - Jézus  tanítását és  példáját követve  - teljes egészében  elfogadta,  átvette  az Ószövetséget, mint szent könyvet. Az ószövetségi  iratgyűjteményhez csatlakoztak az Újszövetség iratai, amelyek  Jézus  mennybemenetele után  néhány  évtizeden  belül elkészültek. Az első teljes felsorolás, amely az Újszövetségben  ma megtalálható 27 iratot mondja a keresztény  egyházban  keletkezett ihletett szent iratoknak, i.sz. 367-ből áll rendelkezésünkre. Már korábban is így  tekintettek azonban ezekre az írásokra.

1 komment

Mikor, milyen nyelven és kik írták a Bibliát?

2021. február 28. 11:24 - Bibliai üzenet

A Biblia  könyvei mintegy másfél évezred folyamán  keletkeztek: az i.e. XV. századtól az i.sz. I. század végéig.

Az Ószövetség könyvei héber (és kis részben arám) nyelven íródtak, az Újszövetség könyvei pedig görög nyelven. A különböző bibliai fordításokat  az eredeti héber és görög szöveggel lehet ellenőrizni ma is. 

A Biblia kéziratait az eredeti írások legrégibb kézírásos másolatait - amelyeknek mindegyike idősebb ezer évesnél, de van közöttük több  mint kétezer éves  is - a világ  nagy múzeumai és könyvtárai őrzik. Igen nagy értéket képviselnek. 

A Biblia egyes könyveinek írói között a legkülönbözőbb embereket találjuk: Dávid  és Salamon pl. királyok voltak, Ámós pásztor és földműves, Dániel államférfi, Péter és János apostol halászok voltak, Lukács evangélista orvos volt, Pál apostolt mintegy kora tudósának tekinthetjük, stb.

Szólj hozzá!

A szombat a teremtés ünnepe. De mi a helyzet a vasárnappal?

2021. február 27. 23:01 - Bibliai üzenet

"És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten."
(I. Móz. 2:1-3)

"És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért." (Mk:2:27)

Az első szombatünneplés megáldásával és megszentelésével, Isten megalapította és beiktatta a szombat ünnepét. Ez volt az a nap, mikor Isten befejezte a teremtés munkáját a földön, és megpihent.

Nem mintha elfáradt volna, hanem mert gyönyörködött bölcsességének és jóságának alkotásaiban és dicsőségének megnyilatkozásában.
Megszentelte, vagyis elkülönítette nyugalomnapnak, az ember számára. A Teremtő példáját követve az ember is nyugodjék ezen a szent napon, hogy amikor az égre és földre tekint, elmélkedhessék Isten hatalmas teremtői művén, és szíve megteljen Isten bölcsességének és jóságának bízonyítékait látva, szeretettel és hódolattal teljék meg Teremtője iránt. 

Megáldotta, vagyis Isten emléket állított a teremtés művének az Édenben. A szombatot Ádámra, az emberi család atyjára és képviselőjére bízta.

Ez az intézmény tehát teljes egészében emlékünnep volt, és az egész emberiség kincse. 
Nem rejlett benne semmi szimbólum, nem tartalmazott semmit, ami csak korlátozottan, egyes népekre vonatkozna.

"A szombat az emberért lett"- jelentette ki Jézus is, tehát az egész emberiség javára adatott.
Szükség volt a szombatra, hogy élénkebben emlékeztesse Istenre az embert és hálaérzetét felkeltse, hiszen ami megörvendeztette és amije volt, azt mind-mind Teremtője jóságának köszönhette.

Emlékszünk mikor, Mózes kihirdette a Sínai hegyen a tíz parancsolatot? - másnéven a törvényt; melyet Isten adott?Nézzük csak meg, a szombat parancsolatánál, a mondat kezdetét, hogyan is szólt?

"Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt."

Pontosan ezért kezdődik így, a mondat: "Megemlékezzél"

Mi emberek, hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról a Valakiről, Akitől életünket kaptuk. Elfelejtünk hálát adni, és megköszönni. E nap megtartásával a föld lakói hálás elismerésüket fejezhetik ki azért, hogy Isten a Teremtőjük és igazi Uruk; ők pedig kezének munkái és hatalmának alattvalói.

A szombat törvénye a 4. parancsolatként szerepel a törvényben. Téves az az állítás, hogy ez a 3. parancsolat. Az Ószövetség könyvei héber (és kis részben arám) nyelven íródott, az Újszövetség pedig görög nyelven.

A különböző bibliai fordításokat az eredeti héber és görög szöveggel lehet ellenőrizni ma is. (Nyugodtan ellenőrizzük le!)

Ha ezt megtesszük, látjuk majd, hogy ez a 4. parancsolat. Ezzel ellentétben, a hamisított 10 parancsolatban, a harmadik. És így szól:

"Az Úr napját szenteld meg!"

Sokan csak így is ismerhetjük, és feltehetjük a kérdést: De melyik nap ez?

Az eredeti írás szerint, így szól:

"Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt." (2Móz. 20:8-11)

Az alábbi linkre kattintva, megtekinthető a tízparancsolat  az eredeti héber fordításban, alatta lesznek a tízparancsolat fordításai: zsidó fordítás, továbbá ortodox és protestáns, és végül katekizmusban (katolikus és evangélikus)

Link: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tízparancsolat#A_tízparancsolat_héber_szövege

Amit kiemelnék ebből a cikkből, ez a kis részlet lenne:

"A Biblia katolikus és evangélikus változataiban, néhány fordítási eltéréssel szintén a fenti szöveg olvasható, ám a katekizmus-változatok ettől jelentősen eltérnek: kihagyja a 2. és kettébontja a 10. parancsolatot."

És ha még alaposabbak akarunk lenni, és megvizsgáljuk/összehasonlítjuk az eredeti szöveget,a katekizmus változattal, hisz az tér el, nem csak kihagyják a 2. parancsolatot, (nem véletlenül) hiszen így szól: 

"Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják."

Kettébontották a 10. parancsolatot, hogy így is meglegyen a tíz íge, DE ezek mellett még a IV. parancsolatot is megváltoztatták: a szombat parancsolatot vasárnapra. És nem mellesleg kimaradt a 6 napos lelkiismeretes munka.

Na de feltehetjük a kérdést: Ki változtatta meg, és miért? Erre a történelem bizony választ ad. Nézzük meg!

"I. Costantinus 313-ban kiadott polgári törvényeiben helytelenítette a vasárnapi munkát és elrendelte a bíróságok zárva tartását "a nap tiszteletre méltó napján".

Ez fokozatosan történt, nem véletlenül, hisz így nem feltűnő. Véglegesen csak 321-ben, kerül sor erre; amikoris, a vasárnapot, ünnepnappá nyilvánították.

"Konstantin ezt részben a nap iránti tiszteletből vezette be, ugyanis a pogányoknál a Nap (Sol dominus imperii Romani), mint az egyik legfőbb isten napja volt a vasárnap." 

Tehát, a nap iránti tisztelet, azaz napkultusz, éppen ugyanaz, mint a  Mária-kultusz, bálvány imádás. Pedig Isten  teljesen világosan megfogalmazta: 

"Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek."

És figyeljünk csak mit ír a cikk a továbbiakban?

"Nagy Konstantin uralkodása idejében a Római Birodalomban egyre erősödő vallási forradalomban, megsokszorozódtak a kereszténység hívei. A keresztények és a pogányok háborút vívtak egymással, Konstantin mediolanumi türelmi rendeletével az addig üldözött kereszténység, elismert vallássá vált a Római Birodalomban és a birodalom egyesítésének eszközévé válhatott."

És ezt a történelmi eseményt a Biblia igazolja:

Krisztus levele a Smirnai gyülekezethez és felvigyázójához: 

Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, a kik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem Sátán zsinagógája. 

Semmit ne félj azoktól, a miket szenvedned kell: Ímé Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöczbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz TÍZ NAPIG VALÓ NYOMORÚSÁGTOK. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját. (Jelenések 2:9-10)

Tehát, egészen 313-ig a római birodalom üldözi a keresztényeket. 313-ban ez  befejeződik, a kereszténység egyesül a pogányokkal.

Tény, hogy 313-ban adja ki Kostantin polgári törvényét, melyben szombati nyugalomnap; vasárnapra áthelyezése történt, és hogy  befejeződik a keresztényüldözés, 313-ig.

 De mikor kezdődőtt, a keresztények üldőzése

Vizsgájuk meg a keresztényüldözésről szóló történelmi részletet, mit ír?

"Diocletianus császárral újrakezdődtek az üldözések. Bár eleinte ő is tartotta magát Gallienus rendeletéhez, később caesari rangban álló helyettese, Galerius biztatására elhatározta az egységes államvallás helyreállítását. A római államhatalom teokratikussá vált, a császár lett 'a birodalom legfőbb istene'.

297-ben rendeletben kötelezték a keresztény hivatalnokokat, hogy áldozatot mutassanak be az isteneknek. Mivel a rendelet keveset használt, az államtanács 303 február 23-án megindították a nyílt üldözést, mely templomok lerombolásával, szent könyvek elégetésével, jogfosztással, majd a hívek kivégzésével járt együtt.[37][45] 

A kortárs Euszébiosz egyháztörténeti művében ír arról, hogy a mártírok vére patakokban folyt.[37]

A vérengzésnek I. Constantinus 313-ban kiadott rendelete vetett véget. A milánói ediktumnak is nevezett dokumentum kiadását a keresztény történetírásban legenda övezi."

"A keresztényüldözés tág értelemben a keresztényeket ért támadások összességére utal bármely korban, a világ bármely országában, melyet a hitük megvallása és megélése miatt szenvedtek el. Szoros értelemben a Római Birodalomban, az első három század során lezajlott üldözések összefoglaló elnevezése,[1][2] melynek Nagy Constantin római császár vetett véget a 313-ban kiadott milánói ediktummal. "

 A választ megkaptuk: 303-313-ig, üldözték a keresztényeket.

Jézus ezt  előre látta, mi fog történni. Ez volt a hit próba, hűségük jelének próbája. Vajon kiállnak-e Jézus hitük mellett, vagy megtagadják?

Nézzük meg, jó- e a bibliai prófécia? (Mivel azt mondta Jézus: "lesz 10 napig való nyomorúságtok")

Nem árt ha tudjuk, hogy a Bibliában 1 nap 1 évet jelent, ezt Ezékiel 4. fejezetének 5.-6. verséből tudjuk meg!

"Én pedig meghatároztam néked az ő vétkök éveit napok száma szerint, háromszázkilenczven napban; eddig viseljed az Izráel házának vétkét. És ha ezeket kitöltötted, feküdj a jobboldaladra másodszor, és viseld a Júda házának vétkét negyven napig; egy-egy napot egy-egy esztendőül számítottam néked." (Ezék. 4:5-6)

Tehát, 10 nap 10 évet jelent. És a történelemből tudjuk, hogy a Rómaiak 303-tól 313-ig; a keresztényeket üldözték.

(Ahogy Jézus is mondta, úgy történt, tehát jó a prófécia!)

A hűségesek kiállták a próbát, az életük árán is megtartották a hitüket. Viszont akik megtagadták, azok pedig egyesültek a pogányokkal. 

Források:

Konstantin és a nyugalomnap: Borzsák Istvántól, Római Történeti Chrestomathia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nyugalomnap

Részlet, a keresztényüldözésből: https://hu.wikipedia.org/wiki/Keresztényüldözés

A szombatról vasárnapra való áthelyezést/megváltoztatását, a katolikus egyház nem is tagadja.

Lásd erről az alábbi idézeteket:

" Az egyház hatalma az Írások fölött - mondta már Eck, Luther híres ellenfele - kitűnik abból a tényből, hogy az Egyház a néki adatott teljhatalomnál fogva megváltoztatta az Írás bizonyos utasításait. A vasárnap elfoglalta a szombat helyét a szombat parancsa ellenére" (Loci, I. 15. 1.)

"Nemde az Egyház tette a vasárnapot a vasárnapot a szombat helyére, amelyet maga Isten alapított?" - kiáltott fel Gasparo dal Fosso, Reggio érseke, az egyház tekintélyéről szólva, a Tridenti zsinatot megnyitó beszédében, 1562. januárjában. " (lásd F. Bangner: Hist. du. Conc. de Trente, 2. kiad. II. 43. 1.)

"Érdekes megjegyezni...; hogy a vasárnap megtartása, ami a protestantizmusban az egyetlen kultusz, nemcsak hogy nem a Biblia parancsával, amely a sabbat nyugalmát, a szombati nyugalmat írja elő. A katolikus egyház tette át ezt a nyugalmat Jézus Krisztus tekintélyével vasárnapra, a mi Urunk feltámadásának emlékére. Így a protestánsok azzal, hogy megtartják a vasárnapot, akaratuk ellenére meghódolnak az egyház (Katolikus egyház) tekintélye előtt." (Jean-Charles de Ségur: Causeries sur le Protestantis-me d' aujourd' hui, 38, kiad., 207. 1.; A. Vaucher, i.m., Függelék III/9)


Vajon tényleg van hatalma?

A Biblia erről is szól:

"És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig."

(Dániel 7:25)

Nos, csak azt véli/hiszi/gondolja, és ezt az adott megszólalások is alátámasztják, hogy a katolikus egyház csak azt hiszi, hogy van hatalma rá.

És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az ég közepén repülni, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, 

Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.(Jelenések 14:6-7)

"NÉKI ADJATOK DICSŐSÉGET, imádjátok azt, AKI TEREMTETTE a mennyet és a földet," 

De mikor fejezte be Isten a teremtés munkáját, és melyik napot áldta és szentelte meg?

Szombatot vagy Vasárnapot? Mit mondtunk a vasárnapra?

A vasárnap a naptiszteletre méltó napja, de az Ige azt mondja:

"Imádjátok azt, AKI TEREREMTETTE A MENNYET ÉS A FÖLDET" és NEM azt mondja, hogy:" azt imádjátok, amit teremtett." Hanem azt, AKI teremtett.

"És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr. És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem vétkeztek, mert az ő férgük meg nem hal és tüzük el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek." (Ésa. 66:22-23)

A szombat örökké Istenre emlékeztet, Aki mindnyájunkat alkotott, és felszólítja az embereket, hogy nyissák fel a természet hatalmas könyvét, kutassák a Teremtő bölcsességét, erejét és szeretetét.

Szólj hozzá!

Krisztus a törvény igazsága

2021. február 26. 06:11 - Bibliai üzenet

Az előző írásban kitértünk arra, hogy Isten a törvényt nem törölte el, sőt Ő maga mondja: 

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.” (Mt 5:17-18)

Ha Mt. 5. fejezetének, 21. 31. 33. 38. 43. versszakait elolvassuk, Isten mindig a mondat első felét így kezdi hogy:

"hallottátok, hogy megmondatott a régieknek..." / "Megmondatott továbbá"

De vajon miért mondhatja ezt ?  Ha a régieknek megmondatott, nem helyes hogy pl. öl, paráználkodik, mert ez bűn. Vajon ha mi vétünk ellene, nem lesz következménye, mert az Újszövetségben élünk és kegyelem van?

Nézzük meg, mit mond a Biblia.

Az Ószövetség feltétele így hangzott: Engedelmeskedj és élsz! 

"az ember ha cselekszik, él azok által" (Ezék.20:11)

De "átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat" (V. Móz. 27:26)

Az "Újszövetség" azonban "jobb ígéreten" alapszik - a bűnök bocsánatának, és az Isten kegyelmének ígeretén, amely megújítja a szívet, és összhangba  hozza az isteni törvény elveivel.

"Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek." (Jer. 31:31-34)

Ugyanaz a törvény, amelyet egykor a kőtáblákra véstek a Szentlélek által a szív táblájára íratik. Ahelyett, hogy a saját igazságunk megalapozásán fáradoznánk, elfogadjuk Krisztus igazságát. Vére eltörli bűneinket. Az Ő engedelmessége tulajdonítattik nekünk. Ezután a Szentlélek által megújított szív a "léleknek gyümölcseit" fogja teremni. Krisztus kegyelme által engedelmeskedni fogunk a törvénynek, amely szívünkbe íratott. Ha Krisztus lakozik bennünk, úgy fogunk járni, ahogy Ő járt. A próféta által jelentette ki magáról: 

"Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van" (Zsolt. 40:9)

Pál apostol világosan bemutatja a törvény és a hit, újszövetségi viszonyát. Ezt mondja:

" A törvényt hiábavalóvá tesszük-é hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük. Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen a test miatt"- nem igazíthatta meg az embert, mert bűnös természetében nem tarthatta meg a törvényt-," az Isten az Ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben, hogy a törvénynek igazsága beteljüsöljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint" (Lk. 5:1; 3:31; 8:3-4)

A szertartási törvény Krisztusra mutató jelképekből állt, melyek megáldoztatását és főpapi szolgálatát ábrázolták. Ezt a rituális törvényt, áldozataival és rendelkezéseivel addig kellett gyakorolniuk a hébereknek, amíg az előkép találkozott a valósággal, Krisztus Isten Báránya halálában elveszi a világ bűneit. Ezután az összes áldozat véget ért. Ez az a törvény, amelyet Krisztus "eltett az útból, odaszegezvén azt a keresztfára" (Kol. 2.14)

De a Tízparancsolatról így szól a zsoltáros:

"Uram! örökké megmarad a te Igéd a mennyben" (Zsolt. 119:89)

Krisztusnak megkellett halnia, engesztelésül az erkölcsi törvény áthágásáért, bizonyítja, hogy az változatlan.

Ezekután, hogyan is értelmezhetjük tehát pl. Máté 5. fejezet 27-28. versszak igeverseit; amire Jézus is felhívta a figyelmet?

"Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!

 Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében."

Nos, a törvény még fontosabb, Isten még jobban megerősítette, nem kell  paráználkodnod, hogy bűnt kövess el, elég, ha rossz kívánság fogan meg gondolataid által.

És a gondolat; vajon honnan ered?

"Mert a szívből származnak, a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások." (Mt. 15:19)

Sajnos, szívünkben megfogant rossz gondolat, bepiszkítja a lelket, és az ember jelleme /erkölcse süllyed.

Néhány más példa:

- Elég, ha többnek érezzük magunkat más embereknél, pl. azt gondoljuk, mi jobbak többek vagyunk, azt előbb-utóbb, kinyilvánítjuk lenézzük/elnyomjuk a másikat, vagy más hasonló gonoszt teszünk felebarátunkkal.

- Amikor irigykedünk másokra, és nem szeretjük emiatt a sátáni érzés miatt, vagy pl. kibeszéljük a háta mögött.

Rengeteg példát lehetne hozni. Ezek mindig mások, hiszen nem vagyunk egyformák. Különböző emberek, különböző szituációkban, különböző megnyilvánulásokkal.

Isten nem véletlenül, hívja fel erre a veszélyre a figyelmünket, ugyanis ezekből semmi jó nem származhat számunkra. A vége mindig ugyanaz: bűn, gonoszság, jellemtelenség, ami halált nemz. Így bukott el többek között Sátán és az első emberpár is.

Fokról fokra jutott el Lucifer odáig, hogy engedjen az önfelmagasztalás vágyának. Az Írás azt mondja: 

"felfuvalkodott szépséged miatt, megrontottad bölcsességedet fényességedben" (Ezék. 28:17)

"Ezt mondtad szívedben: az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet.. hasonló leszek a Magasságoshoz" (Ésa. 14:13-14)

Noha minden dicsőségét Istentől nyerte, ez a hatalmas angyal odáig jutott, hogy azt  mégis a magáénak tekintette. Bár a mennyei seregek fölé magasztaltatott, nem elégedett meg helyzetével, és odáig merészkedett, hogy az egyedül a Teremtőnek kijáró tiszteletet kívánta magának.

Ebből, azt hiszem mindannyiunk megállapíthatta (a Bibliai ige által), hogy a bűn kívánsággal kezdődik. Remek példa erre: Éva is.

"És látta  az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy KEDVES a SZEMNEK, és KÍVÁNATOS az a fa BÖLCSESSÉGÉRT: szakított azért annak gyümölcséből és evett." (I. Móz. 3:6)

Évának kívánság volt a szívébe, kívánatos volt a szemnek az az alma. Aztán mi történt? Szakított egyet a tiltott gyümölcsből és evett belőle. Minden megfogant bűn, cselekedetet követ. Legyen az harag, düh, irigység, bármi gonoszság. Egy megtéretlen emberben, akiben nem él ott Isten, az nem tud ellenállni nem tud uralkodni önmagán. Mert az emberiség elbukott, mikor Ádám és Éva engedetlen lett.

"És mondta a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten; jónak és gonosznak tudói." (I.Móz. 3:5)

Sátán kijelentette, hogy ha erről a fáról ennének, a lét magasabb fokára és a tudás újabb, szélesebb terére jutnának.

Egy egyszerű kérdést tennék fel neked: A kígyó, az tud beszélni? Nem, ugye?

Sátán ezzel "bizonygatta", hogy ő maga is evett a tiltott gyümölcsből és így tett szert a beszéd képességére. Azt sugallta Évának, hogy az Úr féltékenységből korlátozza őket, nehogy Vele egyenlővé váljanak.

Istenhez való hasonlóságot ígért a törvényszegés útján. Pedig Isten célja is ez volt, hogy fokozatosan  fejlődjenek jellemben   (istenessé váljanak) gyarapodjanak tudásban, uralkodjanak a földön és de még sem lesznek Isten. Ugyanis mi a teremtményei vagyunk. Felettünk áll, benne élünk. Ha Ő nem lenne, mi sem lennénk.

Tehát ez Sátán ravasz módszere, Ádám korától egészen napjainkig, és nagy sikerrel alkalmazza. Arra akarja rávenni az embert, hogy vétkezzen Isten törvénye ellen, kételkedjék Isten szeretetében és kétségbe vonja bölcsességét. 

Sátán mindig támad, és a célja mindig ugyanaz, hogy tisztátalan gondolataink legyenek, elmélkedjünk a rossz dolgokon, emberek által a rosszra vigyen, az életünkre veszélyes dolgokat, mindig vonzónak tünteti fel, hogy bűnt kövessünk el, vétkezve Isten ellen.

Sátán igen jól ismeri az emberi szívet, melyen munkálkodik. Minden léleknek tőrt vet. Ne gondolja senki, hogy csak a tudatlanoknak és műveletleneknek kell vigyázniuk, mert kísértéseit éppen a legmagasabb hivatalok és legszentebb tisztségek betöltőinek készíti; ha azokat ráveheti, hogy jellemüket bemocskolják, általuk sokakat dönthet romlásba. Eszközei most is ugyanazok, amelyek háromezer évvel ezelőtt voltak. Világi barátság, a szépség bája, szórakozás, élvezetvágy, féktelen jókedv, ünnepségek és boros pohár segítségével kísért a hetedik parancsolat áthágása.

Sátán egyszerűen mindent megtesz, hogy a gonoszságot és a lealacsonyító bűnt népszerűvé tegye.

Városaink utcáin nem mehetünk végig úgy, hogy ne látnánk nyíltan megjelenni a bűnt és gonosztetteket regény formájában vagy a színpadon. Az elme megszokja a bűnt. Még a napilapok is a bűncselekményeket és a gonoszságokat tárják az emberek elé, és mindent, ami csak a szenvedélyeket felkorbácsolja, izgalmas történetekben tárnak eléjük. Az emberek annyit olvasnak és hallanak közönséges gonoszságokról, hogy az azelőtt érzékeny lelkiismeret, mely borzadva fordult el ilyen dolgoktól, megkeményedik és mohó érdeklődéssel fordul feléjük. 

A mai világ divatos szórakozásai, még a magukat Krisztus követőinek vallóknál is ugyanazt a célt éri el, mint régen a pogányok ünnepségein. Sőt ezek között kevés olyan akad, amelyet Sátán ne akarna lelkek elvesztésére felhasználni. A színpadi drámák által már évszázadok óta élesztgette, korbácsolta szívekben szunnyadó szenvedélyeket és magasztalta a bűnt. Az operát a lenyűgöző látvánnyal és csalóka zenéjével, a bálokat, a táncot, a játékasztalt Sátán mind-mind arra használja, hogy ledöntse az elvek korlátait, és utat nyisson az érzéki  kielégülésnek. Minden olyan összejövetelen, ahol az örömszerzés a cél, ahol a büszkeséget táplálják vagy az étvágyat elégítik ki, ahol az ember végül Istent is elfelejti és szem elől téveszti az örök értékeket, ott Sátán kötözi meg a lelket láncaival.

"Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet"- hangzik a bölcs ember tanácsa- "mert abból indul ki minden élet" (Péld. 23:7)

Istennek ezért kellett eljönnie, hogy kifizesse a mi bűneinket. Nagy árat fizetett, mégpedig az életével, azért, hogy az emberek élhessenek és a bűn fogságából megszabadíthasson minket. Isten már akkor megsemmisíthetette volna a földet, és az embert, amikor bűnnel fertőződött. Teremthetett volna új Földet, és új embereket. Semmiféle önérdek nem késztette Őt a megváltási tervének létrejöttére, csak az, hogy Isten szánta és szerette az emberiséget. Egyetlenegy  lehetőséget látott arra, hogy az embereket kiszabadítsa a bűn uralma alól és megmentse őket annak "zsoldjától", a haláltól (Rm. 6:23). 

Ezt megtette, életét adta érted. Így részesei lehetünk hit által az isteni kegyelemnek. Kegyelem időt kaptál arra, hogy beengedd a szívedbe, átadd az életed, megismerd  Őt Igéje által, rábízd teljes életedet, beszélgess Vele ima által, kérj tiszta szívet és Szentlelket mindennap, és kövesd és tanulj Tőle és engedd, hogy megváltoztasson!

Ez a kegyelem, hogy Isten meghalt, azért, hogy időt adjon arra, hogy igyekezzünk keresni Őt közeledni hozzá, és a segítségét kérni. Ugyanis a szívnek isteni kegyelem által kell megújulnia, különben hiába törekszik életszentségre. Aki Krisztus kegyelmétől függetlenül akar  nemes, erényes jellemet kialakítani, vagyis nem fogadja el, hogy meghalt érte, és nem hiszi, hogy megtudja változtatni, ezáltal megmenteni a bűntől, önerejéből akar változni, az futóhomokra épít, és háza a kísértések vad viharában bizonyosan összeomlik.

Dávid fohásza legyen minden lélek imája: "Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. (Zsolt. 51:12)

Ha részesei lettünk ennek az isteni kegyelemnek, törekednünk kell a Krisztusban való tökéletességre, hogy olyanok legyünk, mint "akiket Isten hatalma őriz hit által" (I. Pt. 1:5)

Mégis rajtunk is áll, hogy ellenálljunk a kísértésnek. Aki nem akar Sátán zsákmányává válni, annak jól kell őriznie a lelkéhez vezető utakat. Tartózkodnia kell a tisztátalan gondolatokat keltő dolgok olvasásától, nézésétől vagy hallgatásától. Az még gondolatait sem engedheti szabadjára, hogy olyan dolgoknál kalandozzanak, amelyeket a lelkek ellensége sugall. 

"Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok..., ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek. Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben" (I. Pt. 1:13-15)

Pál apostol így ír:

"Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok" (Fil. 4:8)

Ez azonban csak komoly imádság és éber őrködés mellett lehetséges. A Szentlélek állandó befolyása kell, hogy támaszunk legyen, aki gondolatainkat fölfelé irányítja és rá fogja szoktatni elménket, hogy tiszta és szent dolgokkal foglalkozzék. Mindenekfelett pedig szorgalmasan kell tanulmányoznunk az Isten igéjét. 

A zsoltáríró ezt mondja:

"Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?"

"Szívembe rejtettem a te beszéded, hogy ne vétkezzem ellened." (Zsolt. 119:9,11)

Ha keresed az Istent, és megtérsz teljes szívedből vezetni fog téged, felfog emelni, és ezáltal engedelmes leszel és megtartod majd parancsolatait. Ha ez megtörténik, többé nem leszel a bűn rabja, hanem az igazság szolgája.

" Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam."(Jn. 14:6) 

Szólj hozzá!

Rövid gondolat, miért kezdtem el blogolni

2021. február 21. 16:24 - Bibliai üzenet


sz.jpg

 Kedves Olvasó!

  Azzal a bizalommal indítom útjára a blogot, hogy a mai modern világ erkölcsi zűrzavarában utat mutasson dilemmáinkban, lehangoló céltalannak látszó életünknek célt, a váltságból kiutat, reményt adjon.

  A Biblia választ ad a múltra és mindezt a rténelem igazolja. Sok vallás hol hozzátesz az igazsághoz, és hol elvesz. Rengeteg van, és mind más. Ezért könnyen hiteltelenné válhat az emberek szemében a hit.

  A tévedéseket mindig akkor könnyű leleplezni, ha a Bibliát együtt tanulmányozzuk a történelemmel. Mert a Bibliai jövendöléseket a történelem igazolja, hogy a Biblia szerzője maga Isten, mert minden jövendölése beteljesedik.

Kezdjük a legelejéről. Tarts velem!❤

Szeretettel

 

Bibliai üzenet adminja

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása