Az előző írásban kitértünk arra, hogy Isten a törvényt nem törölte el, sőt Ő maga mondja:
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.” (Mt 5:17-18)
Ha Mt. 5. fejezetének, 21. 31. 33. 38. 43. versszakait elolvassuk, Isten mindig a mondat első felét így kezdi hogy:
"hallottátok, hogy megmondatott a régieknek..." / "Megmondatott továbbá"
De vajon miért mondhatja ezt ? Ha a régieknek megmondatott, nem helyes hogy pl. öl, paráználkodik, mert ez bűn. Vajon ha mi vétünk ellene, nem lesz következménye, mert az Újszövetségben élünk és kegyelem van?
Nézzük meg, mit mond a Biblia.
Az Ószövetség feltétele így hangzott: Engedelmeskedj és élsz!
"az ember ha cselekszik, él azok által" (Ezék.20:11)
De "átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat" (V. Móz. 27:26)
Az "Újszövetség" azonban "jobb ígéreten" alapszik - a bűnök bocsánatának, és az Isten kegyelmének ígeretén, amely megújítja a szívet, és összhangba hozza az isteni törvény elveivel.
"Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek." (Jer. 31:31-34)
Ugyanaz a törvény, amelyet egykor a kőtáblákra véstek a Szentlélek által a szív táblájára íratik. Ahelyett, hogy a saját igazságunk megalapozásán fáradoznánk, elfogadjuk Krisztus igazságát. Vére eltörli bűneinket. Az Ő engedelmessége tulajdonítattik nekünk. Ezután a Szentlélek által megújított szív a "léleknek gyümölcseit" fogja teremni. Krisztus kegyelme által engedelmeskedni fogunk a törvénynek, amely szívünkbe íratott. Ha Krisztus lakozik bennünk, úgy fogunk járni, ahogy Ő járt. A próféta által jelentette ki magáról:
"Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van" (Zsolt. 40:9)
Pál apostol világosan bemutatja a törvény és a hit, újszövetségi viszonyát. Ezt mondja:
" A törvényt hiábavalóvá tesszük-é hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük. Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen a test miatt"- nem igazíthatta meg az embert, mert bűnös természetében nem tarthatta meg a törvényt-," az Isten az Ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben, hogy a törvénynek igazsága beteljüsöljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint" (Lk. 5:1; 3:31; 8:3-4)
A szertartási törvény Krisztusra mutató jelképekből állt, melyek megáldoztatását és főpapi szolgálatát ábrázolták. Ezt a rituális törvényt, áldozataival és rendelkezéseivel addig kellett gyakorolniuk a hébereknek, amíg az előkép találkozott a valósággal, Krisztus Isten Báránya halálában elveszi a világ bűneit. Ezután az összes áldozat véget ért. Ez az a törvény, amelyet Krisztus "eltett az útból, odaszegezvén azt a keresztfára" (Kol. 2.14)
De a Tízparancsolatról így szól a zsoltáros:
"Uram! örökké megmarad a te Igéd a mennyben" (Zsolt. 119:89)
Krisztusnak megkellett halnia, engesztelésül az erkölcsi törvény áthágásáért, bizonyítja, hogy az változatlan.
Ezekután, hogyan is értelmezhetjük tehát pl. Máté 5. fejezet 27-28. versszak igeverseit; amire Jézus is felhívta a figyelmet?
"Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében."
Nos, a törvény még fontosabb, Isten még jobban megerősítette, nem kell paráználkodnod, hogy bűnt kövess el, elég, ha rossz kívánság fogan meg gondolataid által.
És a gondolat; vajon honnan ered?
"Mert a szívből származnak, a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások." (Mt. 15:19)
Sajnos, szívünkben megfogant rossz gondolat, bepiszkítja a lelket, és az ember jelleme /erkölcse süllyed.
Néhány más példa:
- Elég, ha többnek érezzük magunkat más embereknél, pl. azt gondoljuk, mi jobbak többek vagyunk, azt előbb-utóbb, kinyilvánítjuk lenézzük/elnyomjuk a másikat, vagy más hasonló gonoszt teszünk felebarátunkkal.
- Amikor irigykedünk másokra, és nem szeretjük emiatt a sátáni érzés miatt, vagy pl. kibeszéljük a háta mögött.
Rengeteg példát lehetne hozni. Ezek mindig mások, hiszen nem vagyunk egyformák. Különböző emberek, különböző szituációkban, különböző megnyilvánulásokkal.
Isten nem véletlenül, hívja fel erre a veszélyre a figyelmünket, ugyanis ezekből semmi jó nem származhat számunkra. A vége mindig ugyanaz: bűn, gonoszság, jellemtelenség, ami halált nemz. Így bukott el többek között Sátán és az első emberpár is.
Fokról fokra jutott el Lucifer odáig, hogy engedjen az önfelmagasztalás vágyának. Az Írás azt mondja:
"felfuvalkodott szépséged miatt, megrontottad bölcsességedet fényességedben" (Ezék. 28:17)
"Ezt mondtad szívedben: az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet.. hasonló leszek a Magasságoshoz" (Ésa. 14:13-14)
Noha minden dicsőségét Istentől nyerte, ez a hatalmas angyal odáig jutott, hogy azt mégis a magáénak tekintette. Bár a mennyei seregek fölé magasztaltatott, nem elégedett meg helyzetével, és odáig merészkedett, hogy az egyedül a Teremtőnek kijáró tiszteletet kívánta magának.
Ebből, azt hiszem mindannyiunk megállapíthatta (a Bibliai ige által), hogy a bűn kívánsággal kezdődik. Remek példa erre: Éva is.
"És látta az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy KEDVES a SZEMNEK, és KÍVÁNATOS az a fa BÖLCSESSÉGÉRT: szakított azért annak gyümölcséből és evett." (I. Móz. 3:6)
Évának kívánság volt a szívébe, kívánatos volt a szemnek az az alma. Aztán mi történt? Szakított egyet a tiltott gyümölcsből és evett belőle. Minden megfogant bűn, cselekedetet követ. Legyen az harag, düh, irigység, bármi gonoszság. Egy megtéretlen emberben, akiben nem él ott Isten, az nem tud ellenállni nem tud uralkodni önmagán. Mert az emberiség elbukott, mikor Ádám és Éva engedetlen lett.
"És mondta a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten; jónak és gonosznak tudói." (I.Móz. 3:5)
Sátán kijelentette, hogy ha erről a fáról ennének, a lét magasabb fokára és a tudás újabb, szélesebb terére jutnának.
Egy egyszerű kérdést tennék fel neked: A kígyó, az tud beszélni? Nem, ugye?
Sátán ezzel "bizonygatta", hogy ő maga is evett a tiltott gyümölcsből és így tett szert a beszéd képességére. Azt sugallta Évának, hogy az Úr féltékenységből korlátozza őket, nehogy Vele egyenlővé váljanak.
Istenhez való hasonlóságot ígért a törvényszegés útján. Pedig Isten célja is ez volt, hogy fokozatosan fejlődjenek jellemben (istenessé váljanak) gyarapodjanak tudásban, uralkodjanak a földön és de még sem lesznek Isten. Ugyanis mi a teremtményei vagyunk. Felettünk áll, benne élünk. Ha Ő nem lenne, mi sem lennénk.
Tehát ez Sátán ravasz módszere, Ádám korától egészen napjainkig, és nagy sikerrel alkalmazza. Arra akarja rávenni az embert, hogy vétkezzen Isten törvénye ellen, kételkedjék Isten szeretetében és kétségbe vonja bölcsességét.
Sátán mindig támad, és a célja mindig ugyanaz, hogy tisztátalan gondolataink legyenek, elmélkedjünk a rossz dolgokon, emberek által a rosszra vigyen, az életünkre veszélyes dolgokat, mindig vonzónak tünteti fel, hogy bűnt kövessünk el, vétkezve Isten ellen.
Sátán igen jól ismeri az emberi szívet, melyen munkálkodik. Minden léleknek tőrt vet. Ne gondolja senki, hogy csak a tudatlanoknak és műveletleneknek kell vigyázniuk, mert kísértéseit éppen a legmagasabb hivatalok és legszentebb tisztségek betöltőinek készíti; ha azokat ráveheti, hogy jellemüket bemocskolják, általuk sokakat dönthet romlásba. Eszközei most is ugyanazok, amelyek háromezer évvel ezelőtt voltak. Világi barátság, a szépség bája, szórakozás, élvezetvágy, féktelen jókedv, ünnepségek és boros pohár segítségével kísért a hetedik parancsolat áthágása.
Sátán egyszerűen mindent megtesz, hogy a gonoszságot és a lealacsonyító bűnt népszerűvé tegye.
Városaink utcáin nem mehetünk végig úgy, hogy ne látnánk nyíltan megjelenni a bűnt és gonosztetteket regény formájában vagy a színpadon. Az elme megszokja a bűnt. Még a napilapok is a bűncselekményeket és a gonoszságokat tárják az emberek elé, és mindent, ami csak a szenvedélyeket felkorbácsolja, izgalmas történetekben tárnak eléjük. Az emberek annyit olvasnak és hallanak közönséges gonoszságokról, hogy az azelőtt érzékeny lelkiismeret, mely borzadva fordult el ilyen dolgoktól, megkeményedik és mohó érdeklődéssel fordul feléjük.
A mai világ divatos szórakozásai, még a magukat Krisztus követőinek vallóknál is ugyanazt a célt éri el, mint régen a pogányok ünnepségein. Sőt ezek között kevés olyan akad, amelyet Sátán ne akarna lelkek elvesztésére felhasználni. A színpadi drámák által már évszázadok óta élesztgette, korbácsolta szívekben szunnyadó szenvedélyeket és magasztalta a bűnt. Az operát a lenyűgöző látvánnyal és csalóka zenéjével, a bálokat, a táncot, a játékasztalt Sátán mind-mind arra használja, hogy ledöntse az elvek korlátait, és utat nyisson az érzéki kielégülésnek. Minden olyan összejövetelen, ahol az örömszerzés a cél, ahol a büszkeséget táplálják vagy az étvágyat elégítik ki, ahol az ember végül Istent is elfelejti és szem elől téveszti az örök értékeket, ott Sátán kötözi meg a lelket láncaival.
"Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet"- hangzik a bölcs ember tanácsa- "mert abból indul ki minden élet" (Péld. 23:7)
Istennek ezért kellett eljönnie, hogy kifizesse a mi bűneinket. Nagy árat fizetett, mégpedig az életével, azért, hogy az emberek élhessenek és a bűn fogságából megszabadíthasson minket. Isten már akkor megsemmisíthetette volna a földet, és az embert, amikor bűnnel fertőződött. Teremthetett volna új Földet, és új embereket. Semmiféle önérdek nem késztette Őt a megváltási tervének létrejöttére, csak az, hogy Isten szánta és szerette az emberiséget. Egyetlenegy lehetőséget látott arra, hogy az embereket kiszabadítsa a bűn uralma alól és megmentse őket annak "zsoldjától", a haláltól (Rm. 6:23).
Ezt megtette, életét adta érted. Így részesei lehetünk hit által az isteni kegyelemnek. Kegyelem időt kaptál arra, hogy beengedd a szívedbe, átadd az életed, megismerd Őt Igéje által, rábízd teljes életedet, beszélgess Vele ima által, kérj tiszta szívet és Szentlelket mindennap, és kövesd és tanulj Tőle és engedd, hogy megváltoztasson!
Ez a kegyelem, hogy Isten meghalt, azért, hogy időt adjon arra, hogy igyekezzünk keresni Őt közeledni hozzá, és a segítségét kérni. Ugyanis a szívnek isteni kegyelem által kell megújulnia, különben hiába törekszik életszentségre. Aki Krisztus kegyelmétől függetlenül akar nemes, erényes jellemet kialakítani, vagyis nem fogadja el, hogy meghalt érte, és nem hiszi, hogy megtudja változtatni, ezáltal megmenteni a bűntől, önerejéből akar változni, az futóhomokra épít, és háza a kísértések vad viharában bizonyosan összeomlik.
Dávid fohásza legyen minden lélek imája: "Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. (Zsolt. 51:12)
Ha részesei lettünk ennek az isteni kegyelemnek, törekednünk kell a Krisztusban való tökéletességre, hogy olyanok legyünk, mint "akiket Isten hatalma őriz hit által" (I. Pt. 1:5)
Mégis rajtunk is áll, hogy ellenálljunk a kísértésnek. Aki nem akar Sátán zsákmányává válni, annak jól kell őriznie a lelkéhez vezető utakat. Tartózkodnia kell a tisztátalan gondolatokat keltő dolgok olvasásától, nézésétől vagy hallgatásától. Az még gondolatait sem engedheti szabadjára, hogy olyan dolgoknál kalandozzanak, amelyeket a lelkek ellensége sugall.
"Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok..., ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek. Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben" (I. Pt. 1:13-15)
Pál apostol így ír:
"Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok" (Fil. 4:8)
Ez azonban csak komoly imádság és éber őrködés mellett lehetséges. A Szentlélek állandó befolyása kell, hogy támaszunk legyen, aki gondolatainkat fölfelé irányítja és rá fogja szoktatni elménket, hogy tiszta és szent dolgokkal foglalkozzék. Mindenekfelett pedig szorgalmasan kell tanulmányoznunk az Isten igéjét.
A zsoltáríró ezt mondja:
"Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?"
"Szívembe rejtettem a te beszéded, hogy ne vétkezzem ellened." (Zsolt. 119:9,11)
Ha keresed az Istent, és megtérsz teljes szívedből vezetni fog téged, felfog emelni, és ezáltal engedelmes leszel és megtartod majd parancsolatait. Ha ez megtörténik, többé nem leszel a bűn rabja, hanem az igazság szolgája.
" Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam."(Jn. 14:6)
