A Biblia írói nem a saját elhatározásukból  írták meg műveiket, és  nem a saját  gondolataikat foglalták bele írásaikba. Mindennapi életükben Istent félő  és  szerető, az ő  erkölcsi  törvénye szerint élő  ,,szent emberek" voltak. Isten választotta ki őket  arra a feladatra, hogy gondolatait és  üzeneteit  az emberiség  számára  közvetítsék, tolmácsolják. Azt a nagy feladatot  kapták tehát, hogy a teremtő  és  világfenntartó Isten számunkra,  emberek számára  igen ,,magas" gondolatokat tartalmazó  üzeneteit,  illetve kinyilatkoztatásait  átvegyék és  emberi nyelven, emberi fogalmakkal továbbadják nekünk. 

Ésa. 55:8-9

,,Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint  magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!"

A Biblia írói a legnagyobb hűséggel  és  legjobb képességük  szerint igyekeztek elvégezni  ezt a feladatot. Önmagukban, Isten segítsége  nélkül  azonban nem teljesíthették volna küldetésüket. Isten Szentlelke segítette  őket, hogy amikor látomásban  vagy más  úton  átvették  Isten üzenetét az emberiség számára, akkor ezt pontosan az emlékezetükbe  tudják vésni. A Szentlélek segített nekik abban is, hogy a pontosan megjegyzett üzeneteket  hiánytalanul  és torzulásmentesen tudják lejegyezni, illetve átültetni emberi nyelvre és  emberi fogalmakra.

,, A Bibliát ihletett emberek írták, de nem Isten gondolkodás- vagy kifejezésmódja szerint, hanem emberi gondolkodás- és kifejezésmód szerint. A Szentírás nem íróként mutatja be Istent. A Biblia írói az ő írnokai voltak, nem pedig az írótollai.... A Bibliának nem a szavai ihletettek, hanem a szerzők maguk voltak ihletve.  Az inspiráció nem az ember szavaira vagy kifejezéseire  hat, hanem az emberre magára, aki a Szentlélek befolyása alatt átitatódik gondolatokkal, a szavak pedig az emberi gondolkodás veretét kapják." (E.G.WHITE: Selected Messages, 'Válogaott üzenetek', 21. 1.)

Az így elkészült iratokat, azután Isten Lelke őrizte  évszázadokon át, hogy egy se vesszen el, vagy sérüljön meg közülök.  Isten gondviselése igazgatta  annak útját  is, hogy a történelem  folyamán ezek a szent iratok egy könyvvé  legyenek, és  minden nép között  elterjedjenek. Emberi törekvések nem semmisíthették meg az Isten akaratából létrejött  és az ő  üzenetét hordozó iratokat.  (LÁSD PL. JER. 36. FEJEZETÉT)

A Bibliának a történelemre gyakorolt rendkívüli hatását sem lehetett feltartóztatni semmilyen üldözéssel vagy támadással.